kedd, július 20, 2010
Annie
Jobban tetszett a film, mint amit vártam. Nem rajongok ezekért a kocsikázós zéró történéses filmekért, de ez jó volt. A sztori röviden: Brett frissen szabadul 6 éves börtönbüntetése után és céltalanul kószál mikor egy étteremben meglátja a nagyon közvetlen, mindenkivel szóba elegyedő Gordy-t és az éppen lapátra tett Martine-t. Lényeg a lényeg: Martine és Brett Gordy kocsijában kötnek ki, a lány haza szeretne menni, Brett meg csak haladni valamerre. Útközben Martine faggatása során ismerjük meg Brett történetét visszaemlékezésekkel megfűszerezve, míg a két fiatal háttérsztorija csak említés szinten kerül elő: Martine ugye épp hazafelé tart apjához, akivel nem éppen rózsás a kapcsolata, ha jól vettem ki, apucinak épp új barátnője van, Gordy viszont inkább eljött otthonról, mert elmondása szerint senki sem tudott a közelében maradni, öngyilkossági kísérlete és természete miatt. A rokonai egyszerűen féltek szembenézni a tetteivel (gondolom neki se voltak rendben otthon a dolgok) bár Gordy saját bevallása szerint csak azért próbált meg véget vetni az életének, mert unatkozott. Igen, a srác kicsit kettyós vagy legalábbis elég fura szerzet, de mindenképpen művészlélek (és nem buta)...
A film igazából Brett története, Martine és Gordy segítenek neki visszatalálni ahhoz, az egy dologhoz, amit valaha is szeretett: a feleségéhez, May-hez és közben a két fiatal is jobban megismeri egymást.
